Keresztyén szellemű óvodai nevelés
Református óvodánk munkatársi közössége – személyes hitük és életük példájával – szeretetteljes, okosan szerető, segítőkész, toleráns és bátorító magatartással fordul a rá bízott gyermekek felé, szem előtt tartva az együtt élés szükséges szabályait.
A református óvoda áldásközvetítő hely, ez nem csupán néhány cselekedetében, tevékenységében, vagy nevelési eljárásában tükröződik, hanem teljességében egész szellemiségében megmutatkozik. Munkálkodásunk során Isten iránti tiszteletünk és szeretetünk a gyermekkor fontosságának felismerésében, a gyermeki személyiség tiszteletben tartásában, gyermekeink személyes elfogadásában nyilvánul meg.
Mitől református?
Az óvodában a felnőtt– óvodapedagógus, dajka – szakmailag elkötelezett, képzett szakember, akit egy munkatársi közösség vesz körül. Mitől református? A református felnőtt – az Istenhez tartozónak vallja magát. Az óvodás gyermek – három évestől hatéves korig – lételeme a játék, nem tud nem játszani. Mitől református? Életének természetes része az imádság, tudja, hogy szülein kívül Isten is szereti, vigyáz rá. A család –bármilyen szerkezetű családmodell is – szeretetközösség. Mitől református? A református név aranyfedezetét a hitben élő családok jelentik, gyülekezeti közösséghez tartoznak. Tudják, mit jelent a közösséghez tartozás megtartó ereje.
Az óvoda – így, együtt valamennyien – elősegíti a hét éven aluli gyermekek harmonikus, sokoldalú fejlődését. Mitől református?
Református:
- a felfogásmódjától, hiszen a református óvoda vallja, hogy a gyermek Isten ajándéka. A céljától, hiszen elsődleges célja, az Isten- és emberszeretetre nevelés a kisgyermekkor pszichofizikai lehetőségei között;
- a szemléletmódtól, hiszen a hozzáállás, az elköteleződés kihatással van mindenre;
- a légkörétől, melyben napról napra együtt él felnőtt és gyermek;
- az aprónak tűnő dolgok fontosságától: a köszönés formája, a közvetlen környezet szimbolikája, az imádságos együttlét, az óvoda gyülekezeti kötődésének minősége, a kialakított kapcsolatrendszer miatt.
A református óvodában különösen is hangsúlyossá válnak a kis rezdülések, a mozdulatok, a tekintet, a cselekvésre adott reakciók, a hangnem. Fontos a természetesség, hiszen ugyanilyen természetességgel, ugyan ezeken a csatornákon át tud beszélni a gyermeknek a szerető Istenről az Istent szerető felnőtt.
Ezért a keresztyén szellemű nevelés nem egy kimetszett rövid idő az egész óvodás napból, nem egy hittanórányi, hanem az egész napot átszövő, minden részletébe belefonódó minőségi életszemlélet. Annak megélése, hogy nekünk gondviselő, szerető Istenünk van, ezért van okunk az örömre, van okunk a hálára. Ebben a felfogásban élményünk napról-napra, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.
Feketéné Kavisánszki Györgyi
óvodavezető